balla_j:zila:Ultrahun:Torrente:
Röviden a tegnapi meccsről: Egy Barca-Real után laza edzőmeccsnek tűnt a játékunk. Fényévekre le vagyunk maradva mind a spanyol, mind az angol focitól. Egyszerűen ennyire deffenzíven focizni ritkán láttam a csapatunkat. Könyörgöm álló focit játszunk. Ez már nem megy, szó szerint elszaladt a nemzetközi foci az olasztól, ha csak a holland bajnokikat nézem akkor is. Nincsenek bemozgások, állva várja az egész támadó szekció a labdát. Ha valaki tud statisztikát fellelni valahol kíváncsi lennék mennyit fut egy Xavi, Iniesta pld. Seedorfhoz v. R80-hoz képest. Ennek ellenére örülök a 3 pontot, imádom a csapatot, és szerencse hogy az egész olasz bajnokság ilyen "stand up comedy". És még talán ami tavaly nem sikerült ( emlékezzünk a hosszabításokban és utolsó pillanatokban elhullajtott pontokra ) most valahogy mákunk van, és remélem kitart tavasszal is. Bízok benne, hogy az Inter botlik majd, de valahogy mindig tudnak annyi energiát előhozni, hogy behúzzák simán az ilyen meccseket.
FORZA MILAN!!!
Tény és való, hogy gyengén játszottunk, de azért a Catania ocsmány, defenzív játékának is megköszönhetjük ezt az unalmas, körülményes mérkőzést.
A Cagliari ellen frissebben mozogtunk, s akkor az ellenfél nem állt be saját tizenhatosa elé bekkelni, hanem fölvállalta (méghozzá idegenben) a támadófutballt, és szép, fordulatos, látványos összecsapás kerekedett belőle.
A Sampdoria nem fogja megölni a játékot, látványos mérkőzésre számítok ellenük.
A másik játékának megölése a deffenziv játék egy formája. Ilyen szempontból ez erény. Mi is éltünk már hasonlóval a múltban. Ócska nyavajgás lenne részünkről ennek kritizálása. A Barca drukkerei szokták ezzel aprítani az ellen szurkolóit, ha egy stabil védelem láttán besülnek a katalán labdaművészek. Az pedig a mi csapatunkat dícséri, hogy a végére, ennek ellenére sikerült valamivel megfogni az ellenfelet. Ha Pippo korábban kerül a kezdőbe - akár csupán Borriello megsegítésére - már akkor is sokkal veszélyesebbek lehettünk volna. Ő volt a kulcs a sikerhez. Huntelaar pedig kiválóan képes arra, amire sajnos Borsmenta barátunk csak hellyel-közzel. Remélem van olyan szeme Leonardonak, hogy észre vegye most kell ütnie a vasat és a Vadásznak a kezdőben a helye, Borriellonak pedig a padon. Elkéne nekünk egy kis interi fizikum, hogy az ilyen csapatokat hamarabb megtörjük és ne kelljen az utolsó utáni percig szenvedni az ellenféllel. Ami viszont nagy pozitívum, hogy manapság fizikai lemaradásunk ellenére is elszántan küzdünk a végső sikerért. Nem érdekes, hogy nyögvenyelős ez az egész. A lényeg, hogy egy igazi nagycsapathoz méltóan azt is összehozzuk, ami a játék képe alapján, olykor tán ki sem jár nekünk! FORZA MILAN!!!
Részlet az nst.blog-ból, pont ide kapcsolódik:
"A Milan meg kezd idén emlékeztetni arra a Milanra, amit nagyon nem szerettem, mert mindig az utolsó pillanatban nyerte meg a meccseit, de valahogy az embernek nincs szíve utálni Leonardo csapatát.
Lehet, hogy csak a Ronaldinho-nosztalgia, vagy az erejét megfeszítve küzdő játékosok miatt van, de ezt a Milant igenis lehet szeretni. Andujar is szerette egy kicsit, egyébként kivédte volna a Hunter életerős, de helyezetlen löketét. A második, na, az mestermunka volt."
Én azt mondom, hogy ez előrelépés Carlettohoz képest, hogy nem a végén adjuk le a pontokat, hanem pont hogy a végén hozzuk...
FORZA MILAN!
