A kettőscserénk után megváltozott a játék képe. Addig ötlettelen és végtelenül lassú volt a támadójátékunk, tulajdonképpen helyzetünk sem volt. A Livorno könnyedén tartotta a nulla-nullát.
A kettőscsere után jobbak voltunk az ellenfélnél. Nem azt mondom, hogy látványosan jobbak, nem klasszisokkal jobbak, de ekkor egyértelműen felismerhetővé vált a két csapat kvalitásai közti különbség.
Sajnos a fél óra kevés volt, hogy a két csapat közti különbség gól(ok)ban is megmutatkozzon. Pirlo kapufát lőtt, Inzaghi ziccere a kapusról fölé csúszott, s Pippo centikkel maradt le még egy-két újabb esetnél.
Mindenesetre legközelebb abból az összeállításból indulnék ki, amivel ma befejeztük. (Ronaldinho out, Abate in.)
A kettőscseréig egyetlen játékoson láttam igazán az elszántságot: Ambrosinin. Nemrég tért vissza sérülés után. Voltak ütemtelen, elhibázott becsúszásai, eladott labdái is, de ő végighajtotta a meccset. Védekezett középen és gyakran (Ronaldinho helyett is) próbálta szervezni a támadásokat. Méltó kezekben érzem a csapatkapitányi karszalagot.
Storari is szimpatikusan játszott. Nem kellett földöntúli bravúrokat bemutatnia, de együtt élt a játékkal és jól koncentrált. Amikor kellett, a helyén volt.
Én felkészültem arra, hogy egymás után a harmadik szűk esztendő következik, trófeák nélkül. :cry: A keretünk nem elég jó az Interéhez képest, hát még a BL mezőny nagyágyúival összehasonlítva.
De azért temetői hangulatom sincsen. A BL indulást jelentő 3-4. hely elérését teljesen reális esélynek érzem ezzel a kerettel is.
:wink:
Fölötted az ég, s benned a létra. (Weöres Sándor)
Elküldve: 2009.09.13. 01:25
# 
