Na akkor a beszámoló!
Szombaton hajnalban indultunk (Diny, Perletta, Omen és én), 5 órakkor Esztergomból. Nehezen indult a reggel, elvileg 4-kor indultunk volna, de 4 órás alvás után nem tudtunk felkelni. A magyar határig elég fáradtak voltunk, csöndben utaztunk. Ahogy átléptünk a Magyar-Osztrák határon (és egy cd csere következtében) mindenki felébredt és együtt énekeltük a Depresszio: Közeli helyeken, illetve Belga: Királyok a házban című számokat. Az előbbi szám mindenkiben megmaradt, mert Diny csodálatos kiejtéssel énekelte a szöveget. Főként az "...arcom moSSa eSő...." rész maradt meg. Felébredtünk és kezdett gyorsabban telni az idő és persze csökkent a km-ek száma is. Odafelé sokszor megálltunk. Útközben rengeteg képet készítettem, főleg a hátul ülő emberkékről (Perletta és Omen) miközben alszanak! :twisted:
Útközben Udine-től már egyre több olyan buszt előztünk le, amiknél a hátsó szélvédőn Milan zászlók voltak kitéve, az emberek pedig teljes Milan felszerelésben utaztak, a busz elejére pedig egy táblán lehetett olvasni, hogy melyik város Milan szurkolóit szállítja a busz. Mikor Milánó és Bergamo között megálltunk, hogy vegyünk egy Milánó térképet, rengeteg szurkolóval futottunk össze, ott álltak meg a buszok. Később értünk Milánóba, mint ahogy szerettük volna, mert Graz-ig egy jó 100 km-es szakaszon építkezés volt és így vissza kellett venni a tempóból. Ahogy beértünk Milánóba, beleremegett a gyomrom. Itt vagyunk, mindjárt látni fogom a stadiont, a csapatot! Huhh, még most is beleborzongom.
Az élő GPS segítségével (vagyis én ) hamar megtaláltuk a szállást. Egy három csillagos szállodában voltunk a belvárosban, tehát nagyon jó helyen. Kipakoltuk a cuccokat, magunkra öltöttük a mezünket és amit csak lehetett és elindultunk. Megkerestük a legrövidebb útszakaszt és már indultunk is.
Fél óra alatt átvergődtünk a dugón és már tudtunk, hogy nem lehetünk messze. De amikor megláttuk a San Siro egy pici részét, mindannyian beleborzongtunk. Már majdnem futottunk, mikor megláttuk. Itt vagyunk, itt vagyunk!!!!!
A jegyeket a neten vettük, azt átvettem, majd szétosztottuk. A legjobb az volt az egészben, hogy nem egymás mellé adták a négy jegyet, hanem különböző helyekre. A 247-es szektorban voltunk, ami a legjobbnak mondható, hiszen mindent láttunk. Második gyűrűn voltunk, piros szektor. Már ment a Milan himnusz, mikor felértünk, addig pedig a telefonomról szólt és úgy énekeltük. Hatalmas extázisba kerültem. Mikor feltűnt a pálya zöld gyepe, a szurkolók, a belső tér......egyszerűen leírhatatlan.
Mikor Dida kijött melegíteni, az Ultrák elkezdték a Neki írt dalukat énekelni. Fantasztikus hangulatot teremtettek. Amit meg azok a ..... Roma szurkolók csináltak, inkább hagyjuk.
Elkezdődött a meccs. Azért is örültem volna Milan győzelemnek, mert Apum Roma szurkoló és Ő "megmondta", hogy nyerni fog a csapata. Pár perc kellett, hogy átálljak az olasz szurkolásra, vagyis a szavak használatára. De sikerült! Kb. 5 perccel a kezdés után már tökéletesen ment. :twisted:
Totti gólja után sem hagytuk abba a bíztatást. A Milan szurkolói pedig tovább bíztatták a csapatot. A gólunknál hatalmas üvöltés és üdvrivalgás tört ki. Mi egymás nyakába ugráltunk, majd mind a négyen együtt ugráltunk. Az első félidő végére már eléggé berekedtem. :wink: Szegény Diny és Omen nem is értették, hogy mit mondok, de egy idő után kezdték sejteni.
Nagyon gyorsan eltelt a második félidő is. Gilardino cseréje után percekig nem tértem magamhoz. Nekem nagy kedvenc és már épp kezdett bemelegedni, mikor recserélte Ancellotti. A meccs végén nagyon sokan "viszlát Ancellotti"-t mondtak és elindultak hazafelé. Megnyerhettük volna a meccset, főleg akkor, ha a szögleteket nem rontjuk el ennyire. Én nem tudom, hogy mit gyakorolhatnak, de See is úgy rúgott szögletet, mintha most rúgott volna először.....
A meccs vége után gyönyörködtünk még a stadionban, aztán elindultunk a szállás felé. Előtte beugrottunk egy Autogrillbe, mert farkaséhesek :twisted: voltunk. Persze belefutottunk egy csapat Roma szurkolóba, akik érdekesen nézték, hogy magyarul beszélünk, mégis Milanos mezben vagyunk. Nem sikerült nekik összerakni :lol: Fél 1-re értünk vissza a szállásra, aztán sikerült valamikor fél 3 körül elaludnom. Nagyon kényelmes volt a szoba, saját fürdővel, dupla ággyal, amik nagyon kényelmesek voltak.
Másnap a szállodában elfogyasztott finom reggeli és a kicsekkolás után elindultunk a belvárosba, hogy azért egy picit mást is lássunk. A Duomo-t néztük meg kívülről, fentről. A legnagyszerűbb érzés mégis az volt, amikor megpillantottuk a San Siro-t messze a távolban. A téren viszont olyan olaszokba botlottunk, akik "Free hugs"-os táblákkal álltak a kezükbe és tényleg ingyen ölelgették az embereket. Ezek az olaszok mindig kitalálnak valami újat!
Ezek után visszamentünk a San Sirohoz, be a múzeumba. Körbevezetés alatt láttam a VIP szektort, ami teljesen más, mint amin voltunk. LCD-s monitoron, illetve tv-ken figyelhetik a meccset, saját pihenő, illetve tárgyalószobával, fűthető székeken, illetve a szünetben még egy kajás bár is rendelkezésükre áll. Persze egy jegy 300 euro-ba fáj. A stadion hatalmas. Az öltözőknél az Interes rohadtul nem érdekelt, azt persze meg kell jegyeznem, hogy egy sima öltöző volt az övéké. Mikor beléptünk a Milan öltözőbe, rögtön feltűnt, hogy ez teljesen más. Még a wc csempéjén is fekete-piros csík ment végig, a masszázsszobában szintén. Az öltözőben minden szék fölött LCD-s tv volt és még láttuk a szombat esti meccs taktikájának maradványait a táblán. Az első dolog az volt, hogy Gilardino székébe ültem, majd jött Maldinié. Alig akartunk kimenni. Utána a múzeumot néztük meg, ahol elvileg nem is lehetett fényképezni, mégis sikerült pár képet csinálni telefonnal. Utána következett a Milan Store, ahol jó pár dolgot vettem.
2-kor indultunk haza. 2:30-tól volt egy órás ebédszünetünk, tankoltunk és indultunk vissza. Graztól ismét lassabban tudtunk menni, mert ujjnyi vastagságú hó kezdett el szakadni. Látótávolság nulla. Útközben egy balesetet is láttam, egy oldalára felfordult kisbuszt egy alagútban. Ausztriában egyszer álltunk meg tankolni és jöttünk is haza. 11-kor este léptük át a határt, majd fél egyre értünk Esztergomba. 2-re értünk Pestre és be is estünk az ágyba.
Elmondhatatlanul fantasztikus volt!!!! Minden szuper volt!
Köszönet Dinynek a vezetésért, az autó biztosításáért és az egész út szervezéséért. Csodálatosan éreztem magam és nagyon boldog vagyok!
Prince: sajnálom, hogy nem tudtunk összefutni, viszont próbáltalak hívni. Ennek következtében hétfő reggel Apud felhívott, hogy miért kerestem őt szombaton! Aztán elmondtam Neki, hogy miért.
Aki teheti, menjen el! Felejthetetlen!
FORZA MILAN!!!!!!!!
"Anche da nessuno non si puó credere troppo."