1.rész
GINGA
Nem, ez nem egy étel neve, hanem a brazil labdarúgás egy alappillére, amely létrejötte nélkül aligha lehetne elmondani a Selecaoról (brazil labdarúgó-válogatott), hogy oly sikereket tudott volna elérni a futball történelmében, mint amiknek birtokosai. Ötszörös világbajnok, nyolcszoros Copa América győztes, négyszeres Konföderációs Kupa első helyezett és 2016-ban elhódították az Olimpiai bajnoki aranyérmet is. S voltaképpen kijelenthetjük, hogy ez mind-mind csak a jéghegy csúcsa mindannak, ami a Selecao neve mögött rejlik.
De mi is az valójában, aminek révén egy válogatott ily nagyszerű eredmények elérésére képes?! Mi az, ami a világ egyik, ha nem is a legsikeresebb válogatottjává emeli ki a brazil válgatottat?! Minek köszönhető ez a szinte páratlan teljesítmény?! A válasz vélhetően több összetevők sikeres gombójának az eredménye. De van egy olyan bizonyos "összetevő", ami nélkül egyáltalán nem az lenne Selecao felépítése, mint ami. Ez pedig kérem az úgynevezett ginga.
A ginga az, amely felemelte Pelét, Romáriót, Ronaldót, Ronaldinhot, Zicót, Didit, Garrinchát, Romáriót, Jairzinhót, Vavát, és még bátran sorolhatnám a listát napestig. A ginga volt az egyik legfontosabb hozzávalója a brazil sikerek receptjének. No de mi is az a ginga, honnan ered, s mi módon épült az be a brazil labdarúgásba? Erre próbálok meg választ adni ebben a cikkben.
A gingát ha megkellene próbálnom egyetlen epigrammikus mondatban összefoglalni, akkor valahogy így nézne ki: A ginga Brazília gyönyörű, szórakoztató és szabad futballstílusa. Na de ez így túl egyszerű lenne, szóval menjünk szépen először vissza a kezdetekhez, hogy minden tisztább lehessen lelki szemeink előtt.
A brazil labdarúgó-válogatott hivatalosan 1914-ben alakult meg Rio de Janeiro és Sao Paulo városának közreműködésének köszönhetően. Viszont az kezdeti sikerek nem akartak jönni, mivel számos a háttérben lefolytatott viták, bonyodalmak szinte ellehetetlenítették a CFB-nek (Brazil Labdarúgó Szövetség) munkásságát, amit még tovább tetézett hogy lényegében nem tudták szerepeltetni a legkiemelkedőbb játékosaikat. Részben azért, mert a két "alapító" város saját elképzelései alapján akarta összeállítattni a keretet (saját játékosokból), részben pedig azért mert a profi futball bevezetésének következtében a szövetség folyamatosan nem tudott dülőre jutni a egyesületekkel.
Bár a kezdeti nehézségek rányomták a bélyeget a válogatott eredményeire, a CFB 1918-ra megkötötte az "o grande contratót" (a nagy szerződést) Sao Paulóval, valamint Rio de Janeiróval, hogy a soron következő 1919-es hazai rendezésű Copa Américára a CFB-nek szabadkezet tudjanak biztosítani a válogatott összeállítását követően, ami valljuk be, be is vállt! Hiszen a Selecao a hazai rendezésű tornán elhódította az első helyezettnek járó aranyérmet. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy például a Sao Paulo csatárját Necót és a riói Haroldót is egy csapatban tudták szerepeltetni köszönhetően az 1918-as szerződésnek, amely garantálta hogy a CFB akár mindkét városból is vegyesen tudjon játékosokat beválogatni azok felülbírálása nélkül a válogatottba.
(Az 1919-es Copa América győztes, immár egységes válogatott)
Bár ezt követően túlnyomórészt a kontinens viadalokon rendre alul maradtak a brazilok Argentínával és Uruguayjal szemben, a klasszikus értelembe vett igazi áttörést az 1958-as Világbajnokság hozta el nekik. A Brazil labdarúgó-válogatott közel negyvenéves sikerekben aszályos időszakját (1919-től egészen 1958-ig mindössze 2 alkalommal nyertek Copa Américát),és az ötvenes évek "Maracana-tragédiája" nagyon mély sebet ejtett a brazil-válogatott lelkén,és csak az 1950-es évek végeiben jött sport ideológiai forradalmuk váltotta virágzóvá a válogatottat.
Ezekben az években,amikor az egész világon tombolt rasszizmus és a kirekesztés, a brazilok álmodtak egy merészet! Ha az eddigi rendszer nem működött,akkor valamit változtani kellene. S bizony itt jött be a képbe az úgynevezett ginga.
A gingát mint kötetlen freesytle futballt kezdték el beépíteni a csapatjátékba, amit az ellenfelek nem tudtak egyszerűen leolvasni a brazilok játékáról. A gingát, mint elvet is használták a brazilok. Úgy vélték a labdarúgás mint sport, a világ legnagyszerűbb sportja, amely együttesen tudja az összes társadalmi osztályt és etnikumot mozgatni úgy, hogy azok saját maguk kultúráját és művészetét fejezze ki a sportban. Nincsenek szabályok, nincsenek merev játékelemek, csak is és kizárólag a látványos, önkifejező és kreatív játék. Ha kérdezik őket, akkor ők azzal a bizonyos d.n.a.-val válaszolnak, hogy ez egy életmód. Ez nem tanulható, mert ez vagy benne van a véredben, van nincs és kész...
A ginga mindent tükrözött a játékosok szerint. Az érzelmeiket, a játék iránti szenvedélyüket, a nyerni akarásukat, a támadószellemet, a ritmust, a koreográfiákat és mindent amit csak el lehet képzelni egy többnemzetiségű társadalomban.
Ezek együttes használatát hívják a brazilok gingának. A Capoeira és a Samba szoros kapcsolatban áll a gingával, hiszen a ginga egyszerre sport és művészet. Kifinomult készségeket igényel, technikássságot és jó fizikumot, amivel cserébe a játékosok szórakoztató stílusú futballal tudják a közönséget elvarázsolni, és az ellenfeleiket megbolondítani. A gingára építették fel az 1958-as VB győztes Selecaot is, amely nem csak mérkőzéseket/tornákat nyerve akart focizni, hanem mindezt látványosan, trükkök százával akarta ezt elérni. A Selecao "játékbombája" pedig 1958-ban robbant a svéd világbajnokságon. Lényegében ez az első olyan válogatott ahol együtt játszottak és nyertek is mulattok, meszticek, feketék és fehérek egy zászló alatt versenyezve. A világ 1958-ban nem kért Brazíliából, sőt a nemzetközi sajtó is számos olyan cikket közölt le, miszerint egy olyan válogatottnak mint ez a brazil, sose lesz világbajnoki győzelemre esélye, és tessék!
Brazília az 1958-as VB-n a Szovjetunót, Angliát és Ausztriát kapta ellenfelül a 4. csoportban. Június 8-án, este 7 órakor, 25 ezer néző előtt Uddevallában 3-0-ra kiütötte az osztrákokat. Vicente Feola fiai ezen a napon születtek meg létezni a nagyvilág előtt. Pedig még az ekkor alig 17 éves Pelé pályára sem lépett ,s várta az edzőt, hogy mikor kaphat debütálásra lehetőséget. Svédországban az első brazil találkozót követően mindenki érezte,hogy itt valami újjal állnak szemben a csapatok és az egész világ.
Herbert Zimmermann német rádió-riporter így emlékezett vissza a brazil ginga játékstílusra " Egy darabig csak néztem értetlenül a brazilok játékát, mert még soha nem láttam ilyen labdarúgás tökéletességet".
A Frankfurter Allgemeinung szerkesztője Christian Eichler a következőket mondta a VB után " Garrincha, Didi, Pelé, és a kapus Gilmar ünnepelnek egy olyan játékot, amely messze meghaladja idejét". Nem véletlenül ütötte fel a világ tekintetét az 1958-as VB sikere a braziloknak.
A második játéknapon a csoportjuk nagy esélyeseivel találkoztak, az angolokkal. Az angol sajtóban például a The Guardian is megjegyezte, hogy hiába kezdték az első meccsüket jobban a brazilok (ugyanis az első meccsükön remiztek az angolok a szovjetek ellen 2-2-re), itt bizony az erős angol válogatott fog diadalmaskodni. Ennek ellenére az eredményt felülíró játékot mutatott be mindkét együttes, de bizony 0-0 lett a végeredmény. Az utolsó csoportmérkőzésen a brazilok mindent kiadva magukból Vavá szenzációs duplájával 2-0-ra legyőzték azt a szovjet válogatottat 50.000 néző előtt, amely soraiban olyan játékosok kergették a labdát, mint például Ivanov, Szimonyan, vagy Yasin (az egyetlen aranylabdás kapus a labdarúgásban mind a mai napig).
Szóval mindenki ámúlt azon a játékos könnyedségen, amivel simán továbbjutottak a Selecao tagjai a negyeddöntőbe. A legjobb nyolc csapat között azon Wales válogatottjával kellett megmérkőzniük a latin-amerikaiaknak, akik az ezt megelőző 1954-es VB ezüstérmeseit megelőzve jutottak be a legjobb nyolc közé (igen a magyar válogatottra gondoltam itt). És itt indult be a totális brazil sikersorozat. A brazil válogatott a 4-2-4-es hadrendben Pelével a soraiban legyőzték Walest. Pelé, aki még sose szerepelt VB-n, hát most megmutatta mi is az a ginga (vagy joga bonito). Wales után a franciáknak odaszórt egy mesterhármast, a döntőben pedig a svédeknek szambázott egy duplát, amivel a Selecao történelme első világbajnokságát nyerte meg. Mindenki értetlenül állt a dolgok mögött, hogy lehet az, hogy egy alig 172 cm magas 68 kg könnyű játékos simán lecselezte a az ellenfeleit, mindenkiből bohócot csinált, és hihetetlen laza és szabad játékstílusával bárkin átjutott. Több szempontból is történelmi sikernek tekinthető az 1958-as svédországi Selecao siker. Ők voltak az első olyan válogatott, amely saját kontinensén kívül rendezett világbajnokságott tudott nyerni. S ők voltak az első olyan válogatott amely egy esztendő alatt a nagyon erősnek vélt Franciaországot és Szovjetuniót is megverte, továbbá nem kaptak ki az angoloktól.
Peléről,akárcsak számos csapattársáról, az a legenda terjengett, hogy ezek a fiúk utcán tanultak focizni, szegénysorból származó és tiszta szívű szenvedély focisták voltak mindannyian. Pelé volt a labdarúgás koronázatlan királya (továbbá Vicente Feola aranyfia). Innen indulva végig szambázták a világ minden táját, s könnyed, ritmusos futballjukkal gyakorlatilag felmosták az ellenfelekkel a pályát.
A nagy fogadkozások ellenére, amikor 1962-ben az angolok is "comeback" címmel publikáltak a címlapokon a brazilok elleni mérkőzés napján, a szamba fiai ugyanúgy átgázoltak az angolokon a chilei világbajnokságon, mint a többi gárdán a csoportmérkőzések alatt. pedig halkan meg kell jegyeznünk hogy a csoportkörben is nagyon veszélyes ellenfeleket kaptak Mexikó, Spanyolország és Csehszlovákia személyében. A csehszlovák futball ugye a hatvanas-hetvenes években aranykorát élte, a Mexikóiak első igazán sikeres futballgenereációja is ekkor bontogatta a szárnyait, a spanyoloknak meg egyszerűen nem jött ki a lépés. Pedig nem voltak tehetség hiányában a La Furia tagjai sem. Több vonatkozásból is a La Furia vs Selecao találkozót várta a legjobban a nagyközönség,bár hiába. A spanyolok oldalán Di Stefano és Puskás Öcsi szereplését várták nagyon, míg a brazil oldalról mindenki az ifju titán, Pelét akarta megcsodálni. De mint mondtam, hiába, hiszen Di Stefano még a VB előtt kidőlt a sorból, a brazilok oldalán Pelé meg sérülés miatt esett ki a hátralévő 1962-es VB-n a Csehszlovák mérkőzést követően. Ettől függetlenül hatalmas egyéni- és csapatjátékot produkálva Amarildo duplájával megverték a brazilok a spanyolokat. A brazilok csak úgy mint 1958-ban, veretlenül mentek tovább a csoportjukból első helyezettként, továbbá a Csehszlovákok jutottak tovább második helyen.
Így jutottunk el ahhoz a bizonyos angol "comeback" esethez, amikor az angolok önteltségükből semmit sem tanulván gyakorlatilag osztálykülönbségű játékot produkálva (negatív értelemben) simán kikaptak 3-1-re a braziloktól. Garrincha és Vavá ismételten olyan játékot mutatott be, amlyet korábban nem látott még a világ. Újabb trükkök, újabb játékformák, s a végtelenségig tarkított taktikákkal múlták a szigetországiakat felül a brazilok.
A Chilei Világbajnokság elődöntőjében a házigazdákkal kellett megmérkőzniük a braziloknak. A szamba most sem maradt el, a Selecao zseniális gyors, kombinatív ginga játékkal 4-2-re megverte Chilét. A chilei El Mercurio újság másnap a következő szalagcímmel kezdett "Garrincha, milyen bolygó?" S szerintem ezzel a címmel mindent elárultam arról, hogy miként mosta le a pályáról az akkori világ egyik legnagyobb riválisát a Selecao! Joao Saldanha újságíró is csak annyit tudott mondani " 400 év múlva minden alkalommal, amikor az emberek a labdarúgásról fognak beszélni, ezt mérkőzést fogják emlegetni!".
A döntőben a gingát használó válogatott végső ellenfele az aranyéremig tartó nehéz és rögös úton a Csehszlovák labdarúgó-válogatott volt, amely Magyarországon és Jugoszlávián keresztül jutott be a döntőbe. A Csehszlovákok vitatott bírói segítséget kaptak anno Latisev szovjet bíró révén a magyarok ellen a negyeddöntőben, amelyet minden chilei néző úgy értelmezett a negyeddöntőben, hogy Latisev - Magyarország 1-0. Ez annyira eltaszította a csehszlovákoktól a nézői szimpátiát, hogy a hazájukat kiejtő Brazíliának szurkoltak inkább a nézők, mintsem a bírói segítséggel továbbjutó csehszlovákoknak! S a nemzetközi médiában mindenki azzal volt az elődöntőket követően elfoglalva, hogy hogyan kaphatta meg a bírói munkát ismételten a korábban már nem túl korrekt módon játékot vezető szovjet Latisev.
Eljött a nap, amikor mindenki arra volt kíváncsi , hogy ki fog diadalmaskodni. A ginga királyai vagy Latisev védelmezettjei. A santiagoi Estadio Nacionalban 68.679 néző előtt bebizonyosodott, hogy itt bizony hiába a bírói segítség, hiába a kelet-német és szovjet anyagi és minden hátterű segítség megadása a csehszlovák válogatott részére, bizony június 17-én Amarildo, Zito és Vavá góljaival megmutatták a Selecao játékosai, hogy Brazília rongylábú válogatottja a legérdemesebb a világbajnoki cím elhódítására.
Ehhez persze az akkori szabályok is némiképp segítségül szolgáltak. Ugyanis az elődöntőben Grrinchát kiállították a 83. percben, de a piroslappal párhuzamosan járó meccseltiltást csak 1970-ben vezették be, így a becenevén csak "görbelábú angyalnak" nem kellett a chilei vb fináléját kihagynia. Így a brazil foci lelke, az úgynevezett ginga ismételten megmutatta a varázslatos erejét. 1962 után már mindenki tudta hogy az 1958-as vb győzelem nem a véletlen műve volt. Az európai szigorú standard stratégiai felállásokat alkalmazó válogatottak egyszerűen nem tudtak a kötetlen stílusban játszó labdazsonglőrökkel mit kezdeni. Pelé egyszer azt nyilatkozta, hogy "fizikai fájdalmaim lennének, ha egyszerűen fognám a labdát és csak úgy egyszerűen berúgnám a hálóba mindenféle trükközés vagy testjáték nélkül".
(Garrincha 1962-ben a ginga bűvöletében)
Bár 1966-ban a brazil válogatott a futball szülőföldjén csúnyán megégette magát Eusébióék és a Baróti-féle magyar válogatottal szemben, melynek eredménye egy gyors expressz hazaút volt a jussuk, 1970-re ismételten összeállt a brazil ginga-varázs,mely révén Mexikóban immáron harmadszorra ülhettek fel a világ "trónjára". Sikerük egyik plusz adaléka Pelé mellett az afrikai származású Jair Ventura Filho középályás volt (ismertebb nevén Jairzinho). Gyors, lendületes, szédületesen cselező jobbszélső játékos volt, akit mindenki úgy hívott, hogy a hurrikán. Bár Jairzinho szerepelt már az 1966-os VB-n is Angliában, nem játszhatott az általa legkedveltebb jobbszélső pozícióban, mert az Garrincháé volt. Mivel a 1966-os fiaskót követően Garrincha bejelentette visszavonulását, megörökölte az öreg csapattárs posztját. Innen kezdődött az ő karrierje befutni. 1970-re ismételten öszeállt a "ginga-varázs". Elfoglalhatta az általa áhított posztot Jairzinho (pedig kiváló csatár, és támadó közppályás is volt egyben), nagyszerű játékot mutatott be Pelé, valamint a nagyközönöség által "papagálynak" becézett Gerson (imádott szövegelni a pályán), Tostao és Rivellino is egyaránt. A brazil válogatott gyakorlatilag öt klasszis támadóval állt fel, s ezt a válogatottat emlegeti mindenki a világ legerősebb csapatának mind a mai napig!
Brazília minden mérkőzését megnyerve lett világbajnok, s gyakorlatilag mindenkit lefociztak esélyt sem adva más csapatnak. A ginga csúcsra ért, jelenthetjük ki sztoikus nyugalommal. Gyakorlatilag végig dübörögtek a csoportmérkőzéseken, s Pelé és Jairzinho megnyitotta a gólcsapokat. Megverték az angolokat, a románokat, és a csehszlovákokat is. A negyeddöntőben gyakorlatilag egy csepp verejték nélkül négy góllal megszórva kiverték Perut, akiknek ekkor a népszerű Didi volt az edzője. Az elődöntőben visszavágtak az Uruk csapatának a maracanai szégyenletes vereségért, és így jutottak el a fináléba, amit az Azteca Stadionban játszottak az ekkor szintén kétszeres világbajnok Olaszország ellen, mintegy 107.412 néző előtt. Az olaszokat teljesen megsemmisítették egy 4-1-es győzelemmel, amit a döntővezető bíró a kelet-német Glöckner úgy véleményezett, hogy "Itt mészárlás volt, nem futball mérkőzés". S miért is volt oly kiemelkedő éppen a 3. világbajnokicímet megszerző keret az előzőekhez képest?!
- Ők voltak az első olyan csapat, akik száz százalékos mérleggel nyerték meg a Világbajnokságot.
- Brazília válogatottja adta a legtöbb 21 éven aluli játékost egy csapaton belül. (szám szerint öten voltak)
- Pelé háromszoros világbajnoknak mondhatta magát.
- Az átlagos labdabirtoklásuk mindig 60% fölött volt.
- Az 1970-es Világbajnokság összes találkozóját egybeszámolva ( 6 találkozót játszottak a brazilok) mindössze 13 percet játszott a brazil válogatott hátrányban!
S még messze nincs vége a sornak...
Ez volt az a válogatott, amely minden kétséget kizáróan szambázott, táncolt, harcolt, futott és vért izzadot ha kellett a pályán. A labdarúgás törtnélemének egyik legnagyszerűbb teljesítménye is egyben!
Egy 2016-ban megjelent interjúból Pelé mesélt a gingával való megismerkedéséről.
Pelé: Tudja amikor a Santosban játszottam, az edzőnk Julio Mazzei, aki mestere volt a fizikai felkészítésnek,azt az álláspontot képviselte, hogy capoeira nélkül nem lehet teljes a felkészülés és ennek szellemében lépett fel: a capoeira egyes technikáit beépítette az edzés programunkba. Úgyhogy, mi focisták, elkezdtünk capoeirázni.
(A Selecao 1970-ben a VB-n)
Persze az ezt követő évtizedekben felemás teljesítményt produkáltak a brazilok, a ginga futballba épített művészete is megkopott a jövőben már, mely köszönhető volt annak is, hogy számos brazil játékos kereste már a kenyerét Európa valamely országában, ahol ugye köztudott volt a szigor, a taktikai szabályok tökéletes betartása, s az eredményesség kicsikarása, ami sok esetben (de nem mindig!) rányomta bélyegét a jövő braziljaira. Kevesebb lett a cselezés, kevesebb lett a látványelem, s visszaszorították a professzionális futballban az egyén kreatív kiteljesedését a labdával.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a ginga teljesen kiveszett volna, csak a későbbiekben kevesebben tudták alkalmazni már a pályán. Akik látványos, kreatív és szerelem futballt játszottak ezt követően azok például Ronaldinho, Ronaldo, Romario, Bebeto, Rivaldo vagy például Cafú volt.
Az ő általuk is tovább vitt brazil "ginga hagyomány" volt az, amely további kétszer is felemelte a brazil válogatottat a világbajnoki trónra, mellyel egyedüli ötszörös világbajnokok a futballtörténelemben!
Így tehát a gingáról (vagy ahogy ma nevezik sokszor joga bonito) elmondhatjuk, hogy páratlan szépségű labdasonglőrködési tudást, játékszeretet és kitartást ajándékozott a szamba országának, Brazíliának!
Zárszóul szeretnék egy idézetet megosztani veletek, kedves futballrajongó fórumtársak.
"Aki a ginga mestere akar lenni, annak táncolnia is tudni kell"
-idézet Julio Mazzeitől, aki Pelé és egyben a Santos edzője volt-
