Túl néhány plasztikai műtéten, hajbeültetésen, szívritmusszabályzó-műtéten, 71 éves korában Silvio Berlusconi, a "Lovag" töretlen energiával harcol a hétvégi olasz választásokat megelőző kampányban.
Dacára az ellene indított büntetőjogi eljárásoknak, versenyhivatali feddéseknek, címlapokat betöltő beköpéseinek, eddig kétszer vezette hazája kormányát: 1994-95-ben és 2001-2006-ban. Ez utóbbival történelmet írt: a II. világháborút követő időszak egyetlen miniszterelnöke, aki kitöltötte teljes mandátumát. Népszerűsége vitathatatlan annak ellenére, hogy romba döntötte az olaszok reményeit, amikor csapatokat küldött Irakba, és kétes törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely őt magát mentette meg a börtöntől.
A vasárnapi-hétfői választásokon ismét a nagy visszatérésre készül. Hogyan csinálja? Túl kétségtelen karizmatikus erején, a médiamágnássá lett politikus az olaszok szívének legkedvesebb húrokat pengeti: ő az emberek álmainak megvalósítója, gyengeségei az ő gyengeségeik, szenvedélyeit és érzelmi viharait a taljánok maguk is átélik.
Az "egyszeri olaszt" leveszi a lábáról Berlusconi huncutkás sármja, szókimondó természete; csodálja nagyvonalú életstílusát, amely az átlagember álmainak megvalósulása.
A Forbes magazin listája szerint már nem ő leggazdagabb olasz: a harmadik-negyedik helyre csúszott. De mégiscsak ő az az üzletember, aki a semmiből teremtett egy 9,4 milliárd dollárt érő vállalatbirodalmat. Gazdagságára a "Lovag" rendkívül büszke: szereti elkápráztatni a világot fényűző ingatlanaival, jachtjaival. Politikai platformja afféle "második konszern" volt, mert - ahogyan ő fogalmaz - aki nagyszerű cégeket épít, az nagyszerű Olaszországot is tud építeni.
Akkor szállt a politikai ringbe, amikor a "Tiszta kezek" mozgalma lesöpörte a pályáról többek között jótevőjét, Bettino Craxit. Azóta számos ügyben citálták bíróság elé: vesztegetésért, üzleti összefonódásokért, illegális pártfinanszírozásért. Eddig mindig megúszta: néhány esetben éppen azért, mert kormányfősége idején olyan törvények léptek hatályba, amelyek semmissé tették az ellene felhozott vádakat. Ő maga pedig meggyőződéssel hangoztatta ártatlanságát, és a vádaskodásokat kizárólag a baloldali irányultságú bírói kar ármányának tulajdonította.
Noha szentül hiszi, hogy ő a "kiválasztott", aki az országot megmentheti, előző miniszterelnöksége mégis csalódást okozott. Kritikusai felróják neki, hogy a szabadpiac élharcosaként, ráadásul kényelmes parlamenti többség birtokában, csupán erőtlen munkaügyi és nyugdíj-reformocskákkal próbálkozott. Így aztán 2006-ra ismét Olaszország lett Nyugat-Európa "beteg embere" nulla százalékos gazdasági növekedéssel és évtizedes csúcsot döntő államháztartási hiánnyal. Csalódást keltő külpolitika, több mint különös EU-s megnyilatkozások is színesítették a képet.
A népszerűtlen Prodi-kormány bukása után azonban Berlusconi szerint "Olaszország ismét lábra állt". Nyilatkozataiban a válságok, problémák listáját ügyesen csomagolja saját - határtalan - önbizalmába. (mti)
Elküldve: 2008.04.11. 12:49
#