Nekem is sokszor eszembe jut a TSV 1860 München mostanában :). Meg úgy általában véve a múlt is, túl sokszor is. Elképesztő, hogy honnan hová jutottunk el az elmúlt egy évtizedben. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megélem, amit a 80-as évek elején a Milan-szurkolók, hogy szinte kilátás sincs arra (az ember elképzelni sem tudja), hogyan jut vissza a Milan a világ elitje közelébe. 6 éve csak nézem a BL-meccseket, amelyben szurkolóként nem vagyok érintett, néha nézni sem bírom már, annyira szívfájdító az egész.
A 2000-es években úgy ültem le a kis csapatok elleni meccsek előtt, hogy többnyire egy kellemes kikapcsolódást várhattam, az volt a kérdés, mennyivel fogunk nyerni. A rangadókat körmöm tövig rágása mellett ültem végig, és többnyire semmi nagy tragédia nem történt. Sőt... jöttek a csodák. Minden évre jutott egy-két csoda. Inter 6-0-s megverése, és 0-2-ről fordítás 3-2-re, volt, hogy 1-0-ra mentek a félidőben és aztán a 2 félidőben 7 perc alatt már 3-1 (!) volt ide... 3-0-s győzelem a Juventus ellen, sőt 3-0-s vezetés és 3-1-es győzelem a Delle Alpiban, a Napoli ellen 3-0-s és 5-2-es győzelem. Ezeknek ma a töredéke is elképzelhetetlen. Még azt a luxust is megengedhettem, hogy bosszankodtam rajta, ha egy-egy meccsen nem a kedvenc játékosaim (!) góljaival vezettünk.., hanem csak Seedorf és Ambrosini góljaival 2-0-ra. Ma annak is örülök, ha a szertáros szerez gólt, csak lőjön valaki. Belegondolva, most érzem csak igazán, mennyire el voltam (voltunk) kényeztetve annyi éven át. Hát ennek most vége, talán örökre. Vagy csak az én életemre, ki tudja.
A Milan lezüllesztéséhez - és ilyen tartós leamortizálásához - nem sok hasonló példa akad a labdarúgás modernkori történetében. Könyvet lehetne róla írni.
Elküldve: 2019.10.04. 12:00
#