A meccs után nagyon pipa voltam. Jó ideig nem is tudtam elaludni.
Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi helyzetünk lesz. Nagyon bosszantó, hogy nagy részük kimaradt.
Ennyi érzelmi hullámot 120 perc alatt: a korai gól után óriási öröm, gólhelyzeteinket látva csodálkozás, majd jött a kijózanító gól - ráadásul milyen. Aztán a teljes letargia 1-3-nál, és az utolsó percekre megint lázba hozott a csapat. A vége meg csalódottság, és tehetetlen düh.
Kár, hogy vagy 50 percig a Serie A-s formánkat hoztuk. Meg is lett az eredménye.
Mondták jó páran, hogy nem lehetnek fáradtak a játékosok. Már hogyne lehetnének! A lötyögős olasz bajnokihoz szokott kedvenceinken, most egy nagy iramú meccset kellet játszaniuk - bár a nagy iramot mi diktáltuk az elején. Egész egyszerűen el vannak szokva az ilyen tempójú mérkőzésektől.
Nem lesz egyszerű a Old Traffordon. Itt az idő hogy végre mi is csodát tegyünk!
[lezárva]
